Kezdetben viaszt, illetve kenyérbelet használtak „radírként”, a grafit nyomainak eltűntetésére. Az első radír csak az 1770-es években került forgalomba egy angol mérnök révén, aki véletlenül egy darab gumit használt radírozásra az addig megszokott kenyérbél helyett. A piacra dobott találmány ugyanakkor még kevésbé hasonlított a mai radírokra, hiszen morzsolódott és könnyen szétesett, pont mint a kenyér.

1839-ben viszont Goodyear – akinek a neve az abroncsmárkáról lehet ismerős-, a gumi vulkanizálásának a felfedezésével rájött, miként lehet tartós, ugyanakkor rugalmas formát adni a guminak.  Az eljárás felfedezésének köszönhetően széles körben is elterjedt a radírgumi használata.

Valójában a radírgumi a magyar nevével ellentétben nem igazán tekinthető guminak, hiszen alapanyaga kénnel vulkanizált növényi olaj, a faktisz.

De miért is hívjuk radírguminak? A német radieren szó jelentése: kitöröl. Ebből a szóból ered a radiergummi, aminek a részben félrefordított változata a radírgumi.